1. Fejezet

Sziasztok Drágák! Na szóval, most megpróbálok mindent elmondani, ami a bloggal kapcsolatos. 
-A részek még nem tudom, hogy hogy lesznek felrakva, de igyekszem gyakran! 
-A hosszúsága, pedig attól függ milyen hangulatban leszek, amikor írom.:D
És ez a minőségre is vonatkozik!:D
-Nem lesznek mindig szomorú részek! Például ez sem épp egy nagyon szomorú rész, szerintem! 
-Az elején még nem lesznek benne a fiúk, (1D) csak hogy ne essen félre értés!:) 
Ők csak később kapcsolódnak be!
-Lehet, hogy elcsépelt, de nem lesznek egyszerű fiúk, ugyan úgy híresek lesznek, mint a való életben! És szerintem e miatt is lesz még bonyolultabb a kapcsolat az emberkék között!:)
Hát szerintem ennyit kell tudni, a blogomról, de ha valami nem világos, vagy még esetleg lenne valami, amit kihagytam, akkor nyugodtan szólj, komiba! Iratkozz fel, úgy mint a már 3 Directioner "tesó" meg is tette. 
Köszönöm az eddigi figyelmet, most kezdődjön a várva várt/vagy nem rész!:)

Ahogy haza értem, becsaptam magam mögött az ajtót, és felszaladtam a szobámba, még mielőtt apám utolér. Nem lett volna jó vége, különösen, ha megint részeg. 

Így inkább bezártam kulccsal is, nehogy be nyisson. Utáltam mikor részeg, mert akkor erőszakos volt és ezért gyakran meg is vert. Ezt akartam most elkerülni.

Felhívtam barátnőmet, hogy nem-e mehetnék át hozzá este, mert már az apám az ajtómon dörömbölt, hogy nyissam ki.

...Kicsöng...

-Hallo?-szól bele.

-Szia Alana! Figyelj arról lenne szó, hogy nem-e mehetnék át ma estére hozzátok, mert apám megint részeg.-magyaráztam.

-Öhm..persze! Nem akarom, hogy megint valami bajod essen...csak..anyám, meg egy új pasija itt vannak...de nem baj ugye?-kérdezte aggódva.

-Nem dehogy! Mindegy....minden jobb, mint ez!-mondtam, majd eltartottam a fülemtől a készüléket, így ő is hallhatta, amint az apám ordítva üti az ajtót.

-Jesszusom! Gyorsan érted megyek!-tette le.

-Siess!-suttogtam.

Bevallom, féltem tőle, mikor ilyen volt. De ki ne félt volna? Egy őrült részeg, dörömböl az ajtón. Tudom...nem szép ezt mondani, a saját apámról, de ő se épp úgy viselkedik, mint ha a lánya lennék.

Gyorsan össze dobáltam néhány ruhát, meg pár fontos cuccot. Ezalatt nem Ipod-ot, meg tudom is én mit értek, hanem egy két smink cuccot, meg néhány képet anyáról, és a tesómról, aki nem is tudja, hogy én a világon vagyok...de én tudom, és borzasztóan fáj, hogy nem ismerhetem személyesen....vagyis..inkább fél tesó, de attól még tesó.

Nem kellett egy nagy bőrönd, hanem egy sport táska is megtette. Hisz ruhám is alig van.

Igen..nem vagyunk gazdagok, de ki az a mai világban?

Barátnőm hamar ide ért. Mivel más választásom nem igen volt, így az ablakon másztam ki. Nem mintha nem tettem volna még, mert elég sok alkalmam volt már megtanulni, MELLETTE. Fogtam azt a kevéske cuccot, ami a táskámban volt, majd kinyitottam az ablakot, ledobtam Alana-nak, majd én is utána ugrottam.

Gyorsan Alana kocsijához siettünk, beültünk és elhajtottunk onnan, mielőtt apám észre vett volna.

-Jól vagy?-nézett rám barátnőm, a volán mögül.

-Öhm...hazudjak?-mosolyodtam el halványan.

Ő csak elmosolyodott, majd újból az utat nézte. 
Az út további része csöndben telt. Nem igazán szóltunk egymáshoz. 
Olyan 10 perc alatt oda értünk, megfogtam a táskám, majd bementünk a házba.
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát Alana, majd bezárta az ajtót.
-Itt vagyok!-jött egy hang a konyhából.
-Szia anya!-köszönt Alana.
-Jó napot Mrs. Brake.-köszöntem én is, majd letettem a táskám a földre.
-Már ezerszer megbeszéltük, hogy tegeződünk drágám!-mosolygott.
-Mi lett Jack-el?-ült le anyukájával szemben Al.
-Áhh....egy seggfej volt!-legyintett.
Jenny nem volt egy minta anyuka, de szerette a gyerekeit és velem is nagyon kedvesen bánt, akárhányszor találkoztunk.
-Kértek valamit enni?-állt fel.
-Öhm...igen..elég éhes vagyok...Beck?-pillantott rám barátnőm.
-Én is...köszönöm!-bólintottam aprót.
-Akkor gyorsan összeütök valamit, addig mennyetek be tv-ni!-mosolygott.
-Okés!-pattant fel Alana, majd maga után húzva bementünk a nappaliba.
Nekik sokkal több pénzük volt, mint nekünk, és ez a házukon is meglátszódott. Míg nekünk egy kis tv-nk állt a szoba közepén, addig nekik egy hatalmas plazma tv-jük volt, egy hatalmas nappaliban. Nekünk a konyha és a nappali egybe volt, nekik viszont még egy külön ebédlő rész is volt. A szobáját is imádom...gyönyörű...erről egy magamfajta csak álmodik. 
De ez sohasem jelentett problémát. Mindig is úgy szeretett, és én is ő, mintha tesók lennénk.
A tesóról jut eszembe. Neki van egy bátyja, Cody-nak hívják, és nagyon jó fej. Kicsit olyan rossz fiús, ami sok lánynak tetszik, köztük nekem is, de ezt még Alana sem tudja.
-Kicsim! Segítenél bevinni?-kiabált be a konyhából Jenny.
-Megyek!-állt fel.
Én csak néztem tovább a tv-t, hisz elég rég volt már rá alkalmam, mert mikor apám otthon volt, akkor mindig ott voltak nálunk a hülye haverjai és akkor mindig együtt ittak.
-Itt is van egy kis sütemény.-jött be mosolyogva Jenny, nyomában Al-el.
-Köszönöm szépen! Ez isteni!-kóstoltam meg egyet.
-Nincs mit drágám!-simított meg az arcom.
Nagyon jól esett a törődés. Legalább van aki törődik is velem, ahelyett, hogy kihasznál.
Megettük azt az isteni finom sütit, majd tovább néztük a tv-t, amíg meg nem jött Cody.
-Becky! Hát te?-ölelt meg, Alana után természetesen.
-Hát...apám...-hajtottam le a fejemet.
-Értem.-bólintott. Örültem, hogy nem kell magyarázkodni, mert itt már mindenki ismeri az apám.
-Cody! Kérsz sütit?-kérdezte Jenny.
-Igen anya!-kiabált be a konyhába neki.-Lányok! Jösztök fel Slender Man-ezni?-karolt át minket Cody.

-Öhm...ja!-bólogattam.
Nincs gépem, de attól még tudom, hogy mi az a Slender Man játék. Cody sokat játszott  vele, és mindig minket is oda rángatott.
-Ahha én is megyek!-mosolygott Al.
Így gyorsan felmentünk, egy újabb tál sütivel, amit útközben nyomott kezünkbe Jenny.
-Mehet csajok?-emelte fel az ujját az Enter felett.
-Ahha!-szorítottuk egymás kezét. 
Szerintem nagyon durva egy játék, de attól még szeretem. 
-Akkor kezdjük!-nyomta be a gombot, majd a játék megjelent a képernyőn.
-Play!-mondta ki hangosan is Cody, amit csinált.
-Ott vagy az első papír!-mutogattam az egyik fára, a játékban.
-Tényleg!-vitte oda a "kamerát". 
-Húha nagyon tudok!-fényeztem magam nevetve.
-Ügyi vagy Bogyó!-borzolta össze a hajam Cody.
-Naaa!-nevettem tovább, miközben visszacsináltam, amit ő "összerombolt".
-Meg van a második!-szedte fel a lapot Cody, egy elhagyatott ház faláról.
-Úristen az ő!-sikított fel Alana, majd eltakarta a szemeit.
Cody csak nevetett húga gyávaságán, mint ahogyan én is tettem.
-Nem vicces!-kezdett bele a nevetésbe Alana is.
-Nem fogok tudni aludni!-takartam el a szemem.
-Majd alszol velem!-röhögött a képernyőt fürkészve Cody.
Kicsit lefagytam mondata hallatán, de aztán bebeszéltem magamnak, hogy csak barátként mondta.
-Bolond!-löktem meg, aminek következtében, elrántotta az egeret, ami a képernyő nézőpontját a "játékos" háta mögé vitte, ahol ott állt teljes "életnagyságba" Slender Man.
-ÁÁÁÁÁ!-ordítottunk mind a hárman.
-Mi a fészkes fenét csináltok gyerekek?-tört be az ajtón Jenny.
-Jézusom!-sikított fel Alana.
-Mi csak....játszottunk..volna!-hebegett a Cody.
-Na te nagy bátor férfi!-löktem megint meg egy kicsit.
-Ez az!-csapott rá Al.
-Jó jó, csak csendesebben.-zárta be maga után az ajtót Jenny.
Mi egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Na jól van mennyünk inkább fürdeni!-állt fel Alana.
-Első!-szaladt ki Cody.
-Hát oks!-vonta meg a vállát Alana.
Én megmosolyogtam tettüket.
Mi is ilyenek lennénk vajon a tesómmal? Én biztos szeretném....bárcsak legalább tudna rólam...

Már mindenki kész lett a zuhanyzással, ezek után meg engem löktek be, hogy siessek, mert még megnézünk egy filmet.
Nagyon jól esett, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen. Biztos bent álltam a zuhany rózsa alatt egy negyed órát, ezért inkább gyorsan megtörölköztem, majd felvettem a pizsim.

Ezt még szülinapomra küldte anyukám.
(Ami akkor még egy kicsit nagy volt, de azóta már belenőttem.)
Nem halt meg...csak elment.
Pedig apa azt mondta kis koromban, hogy szeretett, csak egy nagy lehetőség miatt kellett elmennie, de engem nem vihetett magával. Ezért inkább a nagy lehetőséget választotta, a családja helyett.

Gyorsan leszaladtam a nappaliba, de valami vissza rántott....jobban mondva valaKI!
-Mi a...?-lepődtem meg.
-Nyugi, csak én vagyok!-mosolygott Cody.
-Mit művelsz?-mosolyodtam el.
-Nem nézzük a filmet a....szobámba?-vigyorgott.
-Öhm...inkább nem!-nevettem fel.
-Naaa kérlek!-nyavalygott.
-Szerintem tényleg nem jó ötlet!-ráztam a fejem.-Hisz mi csak-de itt elhallgattatott egy érzéki csókkal.
-De mi van, ha én még sem szeretnék csak a barátod lenni?-mosolygott rám aranyosan.
-Öööö.....-teljesen lefagytam.
-Kérlek!-fogta meg a kezem.
-Én...-nem tudtam mi mondani.
Ő erre még egyszer megcsókolt.
Reménykedve rám pillantott.
Én leküzdve gátlásaimat, tarkójánál közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Fogalmam sincs, hogy ez jó-e, de nagyon élveztem!!

Na drágák! Ez lett volna az első fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket! :) 
Mint láttátok, nem voltak benne a fiúk, mint azt már említettem, de azért ők sem maradnak majd el!:) 
Na manók, komi, feliratkozás, és pipa! 
Puszika: BlogGirl^^

Szereplők

"... Ha kapsz egy esélyt, ragadd meg és hagyd, hogy ez talán megváltoztassa az életed. Senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz, de annyit ígérhetek – hogy megéri!"-Becky Jhonson.

„A korod egy szám, a viselkedés a választásod.” – Harry Styles.

Csak mert megvannak a hibáid, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szép.-Zayn Malik.

Mindig légy kedves az emberekhez. Bármilyen rosszak is veled, mutasd meg nekik, hogy te nem vagy olyan, mint ők.-Louis Tomlinson.

Ha utánad fütyülnek, ne fordulj meg, hagyd figyelmen kívül ! Te egy hölgy vagy, nem egy kutya. - Niall Horan.

 "A legerősebb emberek nem mindig azok,akik nyernek,hanem azok az emberek,akik nem adják fel,amikor vesztenek!" -Liam Payne.

 "Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük!"-Alana Brake.

Köszönöm szépen, a 2 feliratkozót, és láttam, hogy jelezték emberek,-pontosan 3-hogy tetszik nekik eddig a blog, pontosabban a prológus. Néhány embertől facebook-on is kaptam vissza jelzést, miszerint tetszik nekik, amit itt össze hoztam. Volt egy ember, aki a "Tetszik-Nem tetszik" kérdésnél a "Nem tetszik" gombot jelölte be. Erre nem tudok mit mondani, köszönöm! Örülök, hogy elolvastad-ha elolvastad- és hogy reagáltál is rá! Arra nem tudok mit mondani, hogy ha nem tetszett...nem muszáj ezt olvasni!:) Örülök egyébként, hogy ezzel is bővítetted a "Lélekszámlálóm" számát. Köszi!

Na hát egyenlőre még csak a szereplőket hoztam, de remélem azért van aki már várja az első részt is! 

Komi, hogy van-e értelme folytatni!:)

Köszönöm mindenkinek, aki velem tart történetben! 

Puszil mindenkit!-BlogGirl^^

Prológus

Sziasztok Bogárkáim! Ez lenne az én blogom prológusa. Szeretném letisztázni, mielőtt még elkattintotok innen, azzal, hogy "Unalmas sablon sztori" szeretném elmondani, hogy ez nem az!  Ez az érdekes, romantikus, és néha már tragikus fordulatokat vevő történet, egy lányról szól, aki egy cseppet sem helyes útra téved. Aztán találkozik egy fiúval....Vele! Azzal a bizonyos nagy Ő-vel! Csak hogy ez nem egy tündér mese! Váratlan fordulatok, szenvedélyes pillanatok, és még sok más....ez a Help me!...

Na, ha meggyőztelek a maradásra, remélem velem maradsz, és kitartasz emellett a cseppet sem egyszerű ember mellett, aki én vagyok! Sok sikert hozzá! ;)

Ja és, ha valakit még mindig nem győztem meg, akkor itt egy kis ízelítő:
"-Ne! Segítség!-kiáltoztam és szaladtam előle, de könnytől ázott szememmel nem igazán láttam.
-Állj meg te ribanc! Most azonnal gyere ide!-ordított.
Tudtam, hogy nincs menekvés, de mégis a kiutat kerestem. Féltem, rettegtem Tőle! Futottam, és futottam. El akartam menekülni onnan. Segítségért kiabálni, de senki nem hallott engem. A lábaim már nem bírták...feladták, ahogy én is felfogom perceken belül. Zokogva borultam a padlóra. Próbáltam még a padlón kúszva menekülni, de utolért.. Nagyon féltem, attól, hogy mit fog velem művelni. Kapálództam, ordítottam, könyörögtem...de hiába. Őt nem hatja meg semmi...semmi.
-Könyörgök! Bármit megteszek! Akármennyit fizetek!-ígérgettem, de tudta, és én is tudtam, hogy ezt az ígéretet nem tudnám betartani, mert egy rongyom sincs.
Így nem volt más választásom, tűrtem a fájdalmakat, amiket ő okozott nekem....megint!"

Iratkozz, és komizz! De legfőképp maradj velem a végsőkig! Mos pedig következzen a "Help me!"